A concichla tulajdonképpen egy ételcsoport elnevezése, alapanyagtól részben független ételekről, babból és borsóból is készíthető tálakról olvashatunk a címszó alatt Apicius szakácskönyvében. A concichla egyik-másik esetben sokfajta és sokféleképpen elkészített húsokkal van kombinálva.
Az egyik fő alapanyag itt a borsó.
A Pompeii ásatások során találtak borsószemeket is, a leletanyagot bemutató katalógusokban ez a termény ugyanazon a latin néven lett meghatározva, mint a ma is termesztett borsó, tehát tovább kutatni nem nagyon érdemes: nyilvánvalóan a "cukorborsó" használata értelemszerű az Apicius-féle rakott borsó esetében.
Az alapelképzelés az volt, hogy ennek az ételnek „zöldnek” kell kell lennie, és torta-jellegűnek. Csak erre az elképzelésre támaszkodhattunk, ugyanis amíg egyik-másik recept esetében támpontot ad a külföldön kiadott „antik gasztronómiai” és „apicius-irodalom” addig erről az ételről szinte semmit sem találtunk. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez fokozta a kihívást.
Egyetlen konkrét mennyiség-adat azért volt ebben a receptben, mégpedig az, hogy egy csirkéhez két tojás kell a végén.
Kedves érdeklődők kedvéért következzék az általunk kikísérletezett recept:
Hozzávalók:
6 személyre
5 egész csirkecomb
1 egész csirkemáj szívvel
1 db egész (kb 30cm) marha velőscsont
3 fej vöröshagyma
4 dl testes száraz vörösbor
1,5 dl halszósz
1.4 kg zöldborsó
1 dl olivaolaj
nagy csokor zöld koriander
4 tojás
bors
római kömény
egy marék fenyőmag
Hús előkészítése és főzése:
A csirkecombokat frissen tört borssal és őrölt római köménnyel meghintjük. Egy kb 30cm átmérőjű, magas edénybe olivaolajat öntünk, a csirkecombok bőrős és húsos oldalát pirosasra sütjük. Ezután felöntjük a borral, kb. 1 deciliter halszósszal, beleteszünk egy fej vöröshagymát, hozzáadjuk a májat és a szívet, beletesszük a velőscsontot. Annyi vizet öntünk hozzá, ami éppen elfedi, és 3 órán keresztül kis lángon főzzük.
Borsó:
A borsót megfőzzük, habját leszedjük. A harmadát félretesszük.
Amikor a hús megfőtt, lefejtjük a csontokról, a velőt „kiütjük”. A húst a májat, a szívet és a velőt villával összetörjük és elkeverjük. A húslevet leszűrjük, félrerakjuk. A bortól füstös, szürke színe van.
Egy közepes tepsibe leterítjük a borsó egy harmadát, Egyenletesen elterítjük rajta a húsos keveréket. Borsozzuk, ízlés szerint meghintjük római köménnyel. Másfél-két fej apróra vágott hagymát egyenletesen elterítünk rajta, ugyanígy teszünk a zöld korianderrel. Beterítjük a borsó második harmadával.
A tojásokat felütjük, összekeverjük, és rácsurgatjuk az ételre. A maradék húsléből annyit öntünk hozzá, hogy a tojásos lé a felső borsószemeket is elérje. Ha sózni gondoljuk, öntsünk ehhez a húsléhez a halszószból keveset.
A maradék borsót egy kis húslével összetörjük – turmixoljuk. Az így kapott pürével gondosan beterítjük a felületet. Rászórjuk a fenyőmagot, és 180 fokon 40 percet sütjük.
A velő és a máj nagyon fontos: ettől lesz kevésbé száraz a csirkehús: az ízeket illetően elmondható, hogy több ételt kóstoló is tonhalnak vélte a tölteléket. Vagyis csirkéből tonhalat csináltunk. Amennyiben Petronius művének, a jól ismert Trimalchio Lakomájának 70.-ik passzusát vesszük alapul , ahol „disznó méhéből halat csinál” , „szalonnájából pedig galambot” Daedelus szakács, a nyilvánvaló túlzás ellenére sem lehet helytelen a finom és „szuperzöld” concichla-rekonstrukciónk.