Marcus Gavius Apicius receptjeiben a bors mellett leginkább használt fűszer, a laser egy növény volt. A  növény és a belőle készített fűszertermék pontos  meghatározását  bonyolítja, hogy maga Apicius is különböző neveken emlegeti: silfium, laser, laserpitium. Plinius és Theophrasos leírása alapján ezek egy növényből készült fűszer különböző fajtái, illetve a növények különböző részei lehetnek.

Az antik konyhával, étkezési szokással foglalkozó külföldi szakirodalom a „lasert“  a mai Pakisztán Irán és India területén termesztett és használt „Asafoetida” latin nevű növénnyel azonosítja. Az egyik legalaposabb magyar Apicius  fordítás a laser latin nevet alapul véve a növényt Laserpitum Latifolium-ként határozza  meg, a magyar nevén bordamagként ismert növénnyel azonosítja. Az „Asafoetidának“ is van magyar neve, hívják többek között  bűzös husángnak, ördöggyökérnek, és bűzaszatnak. Melyik növény lehet akkor a laser? Azt tudjuk, hogy a laser drága import árú volt. Szó esik tartósításáról, illetve az egy uncia laserrel történő „spórolásos“ aroma „átvitelről“: fenyőmaggal kell a fűszert elkeverni, ami annyira magába engedi az aromát, hogy pótszerként használható. Csak akkor teszünk ilyet egy fűszerrel, ha nem általánosan beszerezhető, ha spórolunk vele, ha főzni vele már-már  kuriózum. Tudjuk azt is, hogy a növényt annyira használták, hogy legjobb termőhelyéről, a mai Líbia területén található Cyrenaica provinciából   már az ókorban kipusztult. A bordamag viszont  Európa területén termő, ma is ismert növény. A félsivatagi területetet kedvelő asafoetida viszont  nem  honosodott meg.  A „lasert“  a receptekben többek között oldani és törni kell, ami egyértelművé teszi, hogy növényi gyantaként (is) használják. Indiában az asafoetida gyökeréből kifolyó tejszerű nedvet a mai napig, gyűjtik és beszárítják,  ezzel szemben se fűszerként se drogként nincs adat a bordamag gyantájáról. Ezek tehát azok az indokok , amik miatt nagy valószínűséggel kizárhatjuk a laser bordamagként történő azonosítását.

Asafoetida

Egy rejtélyes kérdés marad ez esetben, Ha ennyire érzékletes magyar  neveink vannak egy növényre, akkor hogy lehet az, hogy mégsem ismerjük?

A fűszer maga erősen aromás,  átható illatú gyanta, „Hing“ néven  világossárga-barnássárga színű rögökben szerezhető be Indiából. Íze babéros-gyantás-fokhagymás-hagymás ízekhez közelíthető. Mennyiségekkel óvatosan kell bánni. Babszemnyi darabja porrá törve másfél kiló húsra már meghatározó aromát biztosít.