"A fő fogás húsból-vadhúsból, szárnyasokból és ezek kombinációjából készül, és oly mértékben beborítja egy csípős szósz,  hogy nehéz meghatározni, mi van alatta."(1) Írja a népszerű könyvsorozat egyikében Philip Matyszak.
A történésznek meglehet rossz tapasztalatai lehetnek, ha vannak egyáltalán az antik konyha kapcsán, amivel országában azért többen kisérleteznek.  Nekünk azonban már elvi alapon vitába kell szállnunk az általános és túlzó leegyszerűsítéssel.

Már csak azért is különös ez a meglátás, mert a római ételekhez illetve lakomákhoz az a képzettársítás kapcsolódik például, hogy  tollal csiklandozással csináltak helyet a következő fűszeres fogásnak. Ha minden főételen az általános csípős szósz lenne, ami alatt kivehetetlen milyen hús van, akkor vajon volna-e értelme hánytatni magunk kvázi ugyanazért újra és újra? A szerző szerinti csípős szószos  alapon mellesleg például az egész indiai konyhát el lehetne könyvelni csípős szószos megkülönbözhetetlenségnek.

Lássuk tehát a grillezett tintahal esetében ezt a csípős szósz helyzetet.
A tintahal szósza az Apicius-féle triász összetevőből áll, ezek pedig a bors, a bűzaszat és a halszósz.
A halszósz erősen sós, eszenciális dolog, az antikvitásban (is) variábilis minőségű, olcsónak nem nevezhető folyadék. Ezt nyilván nem pancsolhatták mindenre csak úgy.
Mi is éppen csak pár cseppet használunk a tintahalak esetében, de nem csak sózunk vele, hanem ízt is fokozunk.
A halszószban a sósság mellet ugyanis az úgynevezett ötödik íz alkotóanyagait is megtaláljuk. Ez volt az, amiért használták, a markáns íz miatt, amit nem lehetett semmi mással pótolni. A természetes ízfokozók mint pl. a parmezán sajt, mindig markánsan sós ízűek is.
Amikor tehát a tintahalra rakjuk, sózunk és ízt fokozunk egyszerre, a gyufafejnyi törmelék bűzaszat (voltaképpen a fokhagyma helyett) valamint egy-két szem bors hozza a pikantériát .
A fagyasztót nem látott, lehártyázott és kizsigerelt lapos tintahal maradéktalanul eredeti formáját veszi fel és hengeressé válik a faszenes grillrácson sütés közben. A bűzaszattól pirosabbra sül, és olyan ízt eredményez, amire rákapnak a sütögetőnek a tenger eme állatára addig még csak rá sem néző gyermekei is. Lehet persze, hogy abban a pillanatban a nyaralás íze is közrejátszott.

(1) Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból Scolar Kiadó 2014 46.old